Tudjuk, mit csinálnak a nívós könnyűzene rajongói jövő nyáron, konkrétan augusztus 28-29-én. Legalább is van ötletünk. A pozsonyi Uprising fesztivál ma hozta nyilvánosságra első headlinerét, a gypsy-punk nevű "vírus" kifejlesztőjét és terjesztőjét.
A kijevi születésű, New Yorkba emigrált Eugene Hütz hányatott életéről érdemes lenne mozifilmet csinálni. Dokumentumfilm már készült róla, amelyből kiderül, hogy ez a fickó nem pusztán egy zenész, hanem egy intézmény. Gogol Bordello nevű zenekarát talán be sem kell mutatni, illetve csak a rend kedvéért. Koncertjeik valóságos zenei tűzijátékok, immár huszonöt éve. Albumaik is jól fogynak, de a lényeg megértése érdekében élőben kell látni őket, mert a békebeli kabarétól a népi vonalon át a punkos zúzásig sok váratlan dolog történik a színpadon. Ebben nyilván igazat adnak nekem azok, akiknek volt már szerencséje a Gogol Bordellóhoz Magyarországon, ahová gyakran visszajárnak. Hozzánk először érkeznek jövőre, de persze jobb későn, mint soha.
Eugene Hütz családi háttere eléggé szövevényes. A szovjet időkben született Kijevben, anyai részről munkácsi magyar családban, nagyapja színmagyar volt. A család cigány ága is érdekes, nagyapja országos hírű tangóharmonikás volt, édesapja pedig az első ukrán rock and roll sztárok egyike.
Elmondása szerint a rockzene és a cigány folklór egyformán befolyásolta őt zeneileg. Az egész fura és gyanús família bőségesen részesült a szovjet rezsim ajándékaiból, a KGB szaglászását is beleértve. Eugene tehát számíthott politikai menekült státusra, ezért 1989-ben kivándorolt. Akkorra éppen sikeres lett Ukrajnában, legalább is underground körökben. Odakint a szabad világban aztán visszajutott a gettóba, és nagyjából mindent elölről kellett kezdenie.
Amikor rövid európai bolyongást követően New Yorkba érkezett, elmondása szerint annyit tudott angolul, hogy Sex Pistols és Dead Kennedys. Egy zenésznek azonban ez bőven elég.
A punk és a cigányzene házasításával egy új, izgalmas „vegyületet“ hozott létre, amire a gyorsan fertőződő közönség mellett világsztárok is kíváncsiak voltak. A Gogol Bordello gyorsan befutott. Felléptek például Madonnával, a System of a Down zenekarral, a Ranciddal és a Primus-szal.
Albumaikat pedig olyan legendás producerek gondozták, mint Rick Rubin és Steve Albini. Többször körbeturnézták a világot anélkül, hogy egyetlen lépést tettek volna a mainstream felé.
A jövő augusztusi pozsonyi fesztiválfellépésükön vélhetően legújabb lemezük, a We Mean It, Man! kerül fókuszba, melynek producere nem más, mint Nick Launay, a szakma új csillaga (IDLES, Nick Cave, Public Image Ltd) és amelyen vendégszerepelt Bernard Sumner, a Joy Division, majd a New Order ritkán vendégszereplő tagja.
Talán ennyiből is érezhető, hogy a Gogol Bordello még mindig fontos tényező. A frontember körül az évek során gyakran cserélődtek a tagok, az eredeti csapatból mára csak egy ember maradt, a jelenlegi felállásban van ukrán, orosz, etióp, ecuadori, amerikai és skót származású zenész is.
Végezetül jöjjön egy interjúrészlet Eugene-től a Magyar Narancsból, amelyben arról beszél, miért szereti Bartók Bélát:
„Segített észrevenni, hogyan kell bánni a népzenével. Miként érdemes felülírni a régi melódiákat és vice versa, hogyan írhatok a hagyományostól inspirálva teljesen új műveket. Vagyis hogyan ne legyek Goran Bregović és a hozzá hasonlók, akik olyan zenék alá írják oda szerzőként a nevüket, amelyek már évszázadok óta léteznek. Ez persze jó üzleti húzás, de számomra az üzlet a zenében semmire nem válasz.“
Aki még ezek után is hezitál, hogy kiránduljon-e Pozsonyba 2026 augusztusának végén, az nézze meg ezt a koncertvideót: